A papírpénzek megjelenése

Először Kínában fedezték fel, hogy a pénzt könnyebb nyomtatott papír formájában kezelni. A 10. században a kínai kormányzat csekély értékű, de súlyos vaspénzeket bocsátott ki. Az emberek a kereskedőknél hagyták ezeket az érméket, és inkább azokat a kézzel írott elismervényeket használták, amelyeket az érmék helyett kaptak. A 11. század elején a kormányzat a nyomtatott nyugtákat hivatalosan is pénznek nyilvánította, és a nyugtákat rögzített értékkel ruházta fel.


Európa első papírpénzei az 1660-as években Stockholmban, térségünkben pedig 1762-ben jelentek meg a hétéves háború (1756-63) finanszírozására, a nemesfém (elsősorban ezüst) fizetőeszközök pótlására.


Önálló magyar papírpénzt először az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején bocsátottak ki. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a pénztörténetben is jelentős szereppel bírt. Hosszú idő után ekkor nyílt lehetőség először az önálló magyar pénzügyek létrehozására. Biztosítani kellett az állami kiadásokhoz a megfelelő pénzalapot, és létre kellett hozni a független magyar hiteléletet és pénzkibocsátást. Az első magyar papírpénzek kibocsátása Kossuth Lajos nevéhez fűződik. 1848. június 17-én állapodtak meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal 12 és fél millió forint értékű bankjegykibocsátásról. Augusztus 6-án került forgalomba a 2 forintos, majd hamarosan az egy, öt, tíz és száz forintos Kossuth bankó.

 

Kossuth bankó
Kossuth bankó

 

A szabadságharc bukása után a megmaradt, eldugott 1848-as pénzek a nemzeti önérzet jelképei lettek. A kiegyezés a pénzkibocsátásban is változásokat hozott. Az osztrák értékű forintok egy része magyar nyelvű felirattal és a magyar címer feltüntetésével készült a gyulafehérvári és a körmöcbányai pénzverdékben. Az 1878-ban létrehozott Osztrák-Magyar Bank 1880-ban bocsátott ki először az egyik oldalán magyar, a másikon német nyelvű bankjegyeket.

Az 1870-es években a Monarchia kivételével az európai országok áttértek az aranyalapú valutára. Ez az Osztrák-Magyar Monarchiában az ezüst árának olyan mérvű csökkenését eredményezte, hogy 1892-tol kénytelen volt a Monarchia is áttérni egy új, aranyalapú valutára, amely a korona elnevezést kapta. A papírpénzek aranyra való átváltását nem tudták végrehajtani, de a koronarendszer nyugalmát csak az I. világháború kitörése törte meg.

A Monarchia utódállamai az egységesen használt bankjegyeket felülbélyegzéssel különböztették meg. Kicserélésüket egy éven belül kellett végrehajtani. Az Osztrák-Magyar Bank felszámolása után 1921-ben megalakult a Magyar Királyi Állami Jegyintézet, amely a papírpénzek forgalomba hozatalát, majd később gyártását is átvette. 1922-tõl fokozódó ütemben megindult a korona inflációja.

1924. május 24-én, Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Bank. A pénzügyminiszter ekkor báró Korányi Frigyes volt, és a Bank első elnöke Popovics Sándor lett. A Nemzeti Bank megalakulásával megkapta a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát. A bankjegyek előállítása a Bank által megvásárolt Pénzjegynyomdában történt. Még a megalakulás évében csökkent a korona inflációja.


Magyar Nemzeti Bank

1927. január 1-jén vezették be a pengőt. Az új pénzláb szerint 1 kg színaranyból 3800 pengő értékű aranyérme veretendő. A pengő aranyalapú valuta volt, tervezett aranypénzei azonban csak a próbaveretekig jutottak el, az 1929-ben kezdődő gazdasági válság következtében forgalomba nem kerültek.

A II. világháború kitörésekor az ezüst, nikkel és bronzpénzek eltűntek a forgalomból. Pótlásukra alumínium, vas- és cink pénzeket bocsátottak ki. A bevonuló szovjet csapatok 1944-es dátummal pengő értékre szóló papírpénzeket hoztak forgalomba. Az 1945-46-ban felgyorsuló infláció értelmetlenné tette a fémpénzverést, s ezért a további forgalmat bankjegyekkel bonyolították le. 1945 májusától szédületes iramban indult meg a pengő elértéktelenedése. Az infláció arra késztette a kormányt, hogy a bankjegyek lebélyegzését rendelje el úgy, hogy a bélyegek ára a névérték háromszorosa legyen.

1946. január 1-tol bevezették az adópengőt, mint számolási egységet, sőt adópengő-adójegy néven május első napjaitól mint törvényes fizetési eszköz, párhuzamosan futott a sima pengővel, egészen 1946. július 31-ig. A pengő rövid, mintegy húszéves pályafutását a világ egyik legnagyobb inflációja zárta le. Jelenlegi fizetőeszközünket, a forintot 1946. augusztus elsején vezették be. A forint pénzlábát rendelettel határozták meg, miszerint 1 kg finomarany 13 210 forintnak felel meg.

 

1 Ft = 0,0757575 g arany
13210 Ft = 1 kg arany